Feked kincsei

Régen több száz birkát tartottak Fekeden. A gyapjúból fonalat fontak, pacskert kötöttek.
Ez nemcsak régi hagyomány, az önkormányzat ma is nagy ciktanyájat gondoz.

Feked jellegzetes sváb parasztportái a két világháború közti években épültek. A korábbi kisebb épületek helyén magasabb, szélesebb, hosszabb házakat emeltek. A homlokzatokat általában vakolatmintákkal díszítették; esztergált faoszlopos tornác, kovácsoltvas kerítés és kapu teszi teljessé az összképet.

A pásztorok védőszentjét hajdan nagy tisztelet övezte, mivel Feked mezőgazdaságból élő település volt. Az egykori szobor a kommunizmus ideje alatt megsemmisült, a mait 2021-ben állítottuk.

Régen a házaknak saját nevük volt, s a bennük lakókra sem családnevükkel, hanem háznevükkel hivatkoztak. Ezt az ősi német hagyományt örökítik meg a házak homlokzatán elhelyezett táblák.

A címerpajzs bal oldalán található díszes F betű nemcsak Fekedre, hanem az itt élők őshazájára, Fuldára is utal.

A falu határában számos régi kőkereszt áll – két kitáblázott turistaút mentén.
Vallási jellegükön túl fontos tájékozódási pontot jelentettek a határban járó emberek számára.

Az óriási kezet formázó faszobor a település bejáratánál áll. Kiinduló pontja a falun és a környező dombokon át haladó „fekedi szoborút”-nak.

A falu lakóinak ragadványneve „fekedi klumpások”. A kifejezés onnan származik, hogy Fekeden igen sokáig nem volt burkolt út, s emiatt az 1960-70-es évekig mindenki hordta ezt az ősi, fából faragott lábbelit.

Településünk díszpolgára, Habsburg Ottó 2007-ben járt Fekeden. Szobra a papkertben levő kis tó mellett található.

A stifolder a fuldai eredetű németek szalámi specialitása. A Rhön-középhegységből származó húsfeldolgozási módszer a 18. századi betelepülést követően keveredett a magyar konyhakultúra elemeivel, így alakult ki a nyári szalámi mai ízvilága.

Minden évben a pünkösd utáni első szombaton rendezzük meg falunapunkat. A Stifolder fesztivál legfontosabb célja, hogy a Fekedről elszármazottak újra hazajöjjenek. A rendezvényt követő napon, Szentháromság vasárnapján van a templombúcsú ünnepe.

A templom szomszédságában áll az öreg hárs. Hű tanúja másfélszáz éve a történelmi eseményeknek, a fekediek ünnepeinek és hétköznapjainak. A „falu hársfája” mellett zajlik Márton napján az őszi búcsú fontos eseménye, a „búcsú kiásása”.

Feked központjában elhelyezett tábláink 2018 óta mutatják be a látogatóknak településünk múltját és jelenét. Járják végig, ha kíváncsiak, mit jelentett az itt élő emberek számára a fa (Baum/Holz).

A fekedi temető több, mint ezer sírköve alatt pihennek az ősök, akiknek szorgalmas munkájából épült településünk. Német és magyar nyelvű sírfeliratok őrzik emléküket.

A falu több pincesorán sorakozó présházak utalnak a hajdani szőlőművelésre, mert Feked „földje első osztálybeli bort termeszt” (Fényes Elek, 1847)

A törökdúlás után elnéptelenedett falu helyén a 18. század második negyedétől telepedtek le a Németországból ideérkezők. A pécsváradi apátság birtokösszeírása rögzíti az első telepesek nevét.

Fekeden nagyjából sértetlenül megmaradt az 1920-30-as évek faluképe. Egységes megjelenésű utcasoraival méltán érdemelte ki Báling József kifejezését: Feked, a magyarországi német építészet gyöngyszeme.

A legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonnal kapcsolatban felgyűlt benne, s amiket szavakba önteni nem tudott. (Wass Albert)